Title: Az automata
Author: kitsune
Fandom: Bleach
Pairing: IchiRuki (Kurosaki Ichigo/Kuchiki Rukia)
Rating: pg/K+
Date: 2008/04/25-05/01
Note: I don’t own Bleach, Bleach owns me

A tavaszi szünet első, verőfényes reggele volt. Kurosaki Ichigo az ágyán feküdt elégedett mosollyal az arcán. Élvezte a semmittevést. Kuchiki Rukia az ágy mellett a földön hasalt, és egy magazint lapozgatott.
- Elképeszt néha ez a divatnak nevezett valami. – jegyezte meg. Ichigo kinyitotta a szemét, fél könyökére támaszkodott, úgy nézett le a lányra. Rukia egykedvűen lapozott. Ichigo felkászálódott az ágyról.
- Rukia. – szólította meg a lányt.
- Mi van? – kérdezett vissza anélkül, hogy felnézett volna.
- Ideje lenne elmenni vásárolni neked. Úgyis ráérünk egész nap, és nem hordhatod állandóan a húgaim ruháit. – jelentette ki, és megragadta a lány kezét. Felsegítette a földről, és húzta maga után.
- De… - próbált tiltakozni Rukia, azonban hamarosan belátta, hogy felesleges ellenkeznie. Mire Ichigo lerángatta a lépcsőn, már magától követte a fiút.

Csendesen sétáltak egymás mellett, amíg el nem érték az üzleteket. Ichigo felnézett a pláza épületére, és fintorgott. Gyűlölte az efféle helyeket, és úgy döntött, hogy oda viszi Rukiát, ahol ő is vásárolni szokott. Rukia úgy nézett az előtte lévő kirakatra, mintha egy különösen veszélyes, nagy erejű hollow lenne. Pislogott néhányat.
- Ichigo, én… - kezdte, majd a fiúra nézett. – én szeretem a húgod ruháit.
- Tudom, hol vásárolnak. Bemegyünk oda is. – válaszolta a fiú, megfogta Rukia csuklóját, és maga után húzva belépett a boltba. Eltelt pár óra a vásárlással. Sok ruhaboltba bementek, Rukia rengeteget próbált. Nehéz bármit is találni az ő méretében. Ichigo nem volt türelmetlen sőt, már az első szatyrot is kivette Rukia kezéből, hogy majd ő cipeli. Végül egy fehérneműbolt előtt álltak. Szemlélték a kirakatot, majd egymásra néztek. Pír futotta el mindkettejük arcát, és gyorsan a másik irányba fordították a fejüket.
- Jobb lesz, ha…
- … ide egyedül megyek be. – fejezte be Rukia. Nem néztek egymásra, úgy lépett be a lány. Ichigo a kirakat üvege mögül figyelte mit csinál Rukia. Hát persze, azt a nyuszis bugyit feltétlen meg kell vennie… - gondolta Ichigo, és mosolygott. Megfordult, és hátát a kirakat melletti falnak vetette. Nem várt sokat, Rukia egész hamar végzett.
- Kész? – kérdezte a lánytól, miután kijött egy újabb csomaggal. Az bólintott, és Ichigo átvette tőle a szatyrokat. Felpillantott a szikrázó kék égre, majd Rukiára nézett.
- Mit szólnál egy fagyihoz? – a lány elmosolyodott.
- Örülnék neki.

Miután megvették a fagyit, hazafelé indultak. Rukia epres fagyijával a kezében, aminek a tetején természetesen színes cukorka volt, hirtelen megállt. Ichigo két lépés után vette észre, hogy a lány lemaradt. Megállt, és hátra nézett a válla felett.
- Mi az?
- Ichigo, mi ez a gépezet? Mit tud? – kérdezte a lány. Szinte megbabonázva meredt az automatára.
- Hát, nem tudom, hogy mi a neve – lépett a fiú Rukia mellé. -, de úgy működik, hogy apró pénzt dobsz bele… látod, ide. Aztán elfordítod ezt az izét háromszor, és ott alul kijön belőle egy kis műanyag golyó, amiben van valami vacak. – magyarázta és mutogatott hozzá. Rukia még mindig megigézve nézte a gépet. Szemlélte a golyókat és tartalmukat. Ichigo a játék automatáról a lányra nézett.
- Szeretnél egyet? – Rukia még mindig a fagyi tölcsérét szorongatva csillogó szemekkel Ichigóra nézett.
- Szabad? – kérdezte, talán még a szája széle is megremegett az izgalomtól, de ezt a fiú már nem láthatta, mert alighogy feltette a kérdést, a földre rakta a csomagokat, és apróért kutatott a zsebeiben. Amint meglelte a pénzt, bedobta az automatába, az csilingelő hanggal elnyelte, a kar elfordítása kattogó hangot adott, végül a golyó is előkerült. Itt ért véget a varázslat, és Rukia már csak azt érzékelte, hogy Ichigo megfogja a kezét, tenyerével felfelé fordítja, és kezébe pottyantja a kis golyót. A lány áhítattal nézte a tárgyat. Hazaindultak.

Rukia egész úton a tenyerén vitte a kincset, és folyamatosan bámulta lenyűgözve. Amint hazaértek, Ichigo az ágyára dőlt, és fáradtan sóhajtott. Rukia leült az ágy mellé a földre.
- Meddig akarod még nézni? Nyisd szét. – szólt oda csukott szemmel Ichigo. A lány a fiú felé pillantott, majd tekintete visszatért a golyóra. Két ujjával megfogta, és megnyomta ott, ahol a két műanyag félgömb találkozott és össze volt illesztve. A golyó engedett, és két darabra vált. Belsejéből egy lila műanyaggyűrű gurult ki. Rukia felvette, és megszemlélte. Miután végzett a vizsgálattal, felpróbálta. Gyűrűsujjára lett jó. Eltartotta magától a kezét, hogy megnézze, hogy áll rajta az új ékszer. Forgatta kicsit a fejét és a kézfejét is, hogy minden szögből megnézze, majd elégedettem morgott. Aznap éjszaka Rukia ujján új és élete első gyűrűjével, arcán boldog mosollyal aludt. Ezután csak éjszakára és zuhanyzás idejére vette le.

Körülbelül három héttel ezután, késő délután Ichigo arra lett figyelmes, hogy Rukia dühösen kivágja a szekrény ajtaját, miután hazaértek az iskolából, matat benne valamit, iskolatáskáját a földre dobja, és csalódottan fújtat. Kezébe fogta a cipőit, az ablakhoz lépett, ott beléjük bújt és egyetlen szó nélkül elrohant.
- Ebbe meg mi üthetett? – kérdezte félhangosan Ichigo, és elgondolkozva tekintett a lány után, majd megvonta a vállát, és szobája belseje felé fordult. Megpillantotta a nyitott ajtajú szekrényt. Kíváncsian odament, hogy belenézzen. Rukia „ágya” közepén ott volt az a hitvány lila műanyaggyűrű, ami abban a gömbben volt; az a gyűrű volt, két darabban. A műanyag megadta magát, és kettétört. Ichigo csípőre tette egyik kezét. És ezért kell ekkora hűhót csapni? Megadóan felsóhajtott és megrázta a fejét. Reiatsuját követve a lány keresésére indult.

Az iskolához közeli úton találta meg. Rukia csak állt az út szélén, már majdnem a fűben, és nézte a vörös és arany színű alkonyi eget. A fiú zsebre tett kézzel megállt mögötte. Egy szellő futott keresztül az úton.
- Eltört… - suttogta Rukia, és hangját tovavitte a szél. Ichigo odalépett mellé, a lány szembe fordult vele, és szemét lesütve a földre meredt.
- Az csak egy buta műanyagdarab. Miért kell hisztizned a miatt a vacak miatt? – kérdezte a fiú már-már kedvesen. Rukia rá emelte könnyes szemét.
- Mert… Mert tőled kaptam… - a vallomás hallatára Ichigo teljesen megdöbbent, szeme elkerekedett, kissé hátra hőkölt, ajkai elváltak egymástól, de a következő pillanatban elmosolyodott. „Mert tőled kaptam” – Rukia édes, őszinte szavai még visszhangoztak fülében. Fél kézzel magához húzta a lányt, és átölelte. Rukia belesimult az ölelésbe, lehunyta szemeit és hagyta, hogy könnyei végigfolyjanak az arcán. Sokáig álltak így, ölelkezve. Ichigo lenézett a lányra, Rukia visszatekintett rá. Percekig csak néztek egymás szemébe.
- Gyere, menjünk haza. – mondta a fiú. Rukia bólintott, és letörölte a könnyeit. Ichigo tett egy lépést, majd megállt, és megfogta a lány kezét. Kéz a kézben sétáltak haza.

Pár nappal később Rukia egy pici csomagot talált a szekrényben. Gondosan középre volt helyezve. Kicsi, rózsaszínű doboz volt, lila szalaggal átkötve. Összevonta a szemöldökét, és kíváncsian kinyitotta. Egy ezüst nyaklánc volt benne, pillangó medállal.
- Ez nem fog eltörni. – hallotta maga mögül Ichigo hangját. Megfordult. Csodálkozó tekintete a fiú mosolyával találkozott.
- De miért? – kérdezte esetlenül. Ichigo Rukia mellé lépett, kivette a kezéből a láncot, és a lány nyakába tette. Pár pillanatig gyönyörködött az összképben, majd fél tenyerébe fogta Rukia arcát. Hüvelykujjával gyengéden simogatta a puha bőrt.
- Nem akarlak többé szomorúnak látni. – felelt nagyon komolyan. Rukia szemébe könnyek gyűltek, a boldogság könnyei. Vadul Ichigóhoz bújt, karjaival átfonta a fiút, ő viszonozta az ölelést.
- Köszönöm – suttogta könnyeit nyelve Ichigo mellkasának. Ichigo megrázta a fejét.
- Én köszönöm, hogy létezel és mellettem vagy.

- owari -

Meleg tavaszi nap volt. A selymes zöld fűszálakkal lágy, meleg szellő játszott. Tavasz vége volt, a nap már a nyári erejével tűzött a világra.

Shiba Kaien a terasz nyújtotta árnyékból bámult bele a felhőtlen, kora délutáni, szikrázó kék égbe. Sötét haját borzolta a langyos szél. A terasz szélén ült, lábait a föld fölé lógatva, meztelen lábujjait simogatták a hajladozó fűszálak, két kezén hátulról támaszkodott.

Mögötte, a napsugaraktól oltalmazva és összegömbölyödve, Kuchiki Rukia aludt az állandó edzésektől kimerülten. Egyik kezében még mindig zanpaku-tóját szorongatta. Kaien mosolygott magában, és hagyta, had pihenjen a lány; megérdemelte, hiszen elszántan gyakorolt.
- Kaien… dono… - suttogta Rukia. A férfi hátra fordult. A lány még mindig aludt, csupán álmában szólította az alkapitányt. A férfi mosolygott, és újra az ég felé fordult. Szemével követett egy madarat, amíg az el nem tűnt. Nem gondolt semmire, és ez jól eső érzés volt.
- Kaien-dono – sóhajtotta megint Rukia. Az alkapitány pislantott, és megfordult. Könyökeire támaszkodva, hasra fordulva hajolt az alvó fölé.
- Mi van már, te lány? – kérdezte alig hallhatóan, inkább csak magától. Jobb tenyerébe támasztotta állát, és csak nézte Rukiát. Egy kósza szellő lebbent el felettük, de annyira gyenge volt, hogy csupán bőrüket borzongatta meg. A lány ajkai elváltak egymástól. Kaien azt hitte, újra beszélni fog, de csak sóhajtott. Egészen aprót, halkat és finomat. Most először van alkalma ilyen közelről megfigyelni a lány vonásait. Az igaz, hogy bármit, bármikor és bárhol csinál, mozdulataiból árad a méltóság. Nem hiába fogadta örökbe a nemes Kuchiki-klán. Egészen… nem; nagyon szép. Pici szemöldöke alatt finom metszésű szemek vannak, amiknek csodálatos a színük. Valahol a kék ás a lila közötti lenyűgöző sötét átmenet. Emlékszik milyen zavar és megdöbbenés volt ezekben a szemekben, mikor először találkoztak. Elmosolyodott. Eszébe jutott az is, milyen gyorsan öntötte el a pír a fehér arcot, mikor leállította az első edzésüket, hogy ebédeljenek. Én nem vagyok éhes, folytassuk a gyakorlást, Kaien-dono – mondta nagyon komolyan a lány, s mielőtt az idősebb shinigami válaszolhatott volna, Rukia gyomorkorgása előzte meg szavait. Hangosan felnevetett, a lány pedig fülig pirult. Azóta legalább ebben hallgat rá: ha azt mondja, ebéd, akkor ebéd van.

Fürkészte Rukia arcát, majd felemelte a kezét, és megsimította az arcot. Milyen puha és meleg!
- Kaien-dono – suttogta a lány. Itt vagyok – gondolta, de kimondani már nem mondta. Rukia fölé hajolt, és megcsókolta. Előbb egy finom puszit lehelt a puha ajkakra, majd mikor meggyőződött róla, hogy a lány nem ébredt fel, újra megpuszilta, és nyelve hegyével végigsimított a pici, de íves ajkakon. Rukia halkan felsóhajtott, mikor Kaien eltávolodott tőle, látta, hogy a lány mosolyog. Gyengéden Rukia sötét hajába túrt. A selymes hajon nyugtatva kezét hátra pillantott a válla fölött az égre. Eleget pihent már a lány.

Az alkapitány mosolygott, majd összeborzolta Rukia haját, aki felébredt erre. Lassan kinyitotta a szemét.
- Ka… - suttogta, majd teljesen magához tért. Pillantása az idősebb shinigami zöld tekintetével találkozott. – Kaien-dono! – kiáltotta, mikor felismerte a férfit, és ugrott volna talpra, de a másiktól nem tudott.
- Ideje volt felkelni, álomszuszék. – szólt hozzá kedvesen az alkapitány. Rukia ülő-térdelő helyzetbe tornázta magát.
- Mélységesen sajnálom, hogy elaludtam – hajolt meg.
- Ne is törődj vele – felelt Kaien, és elfordult. Újra merengve az égre bámult. – Jól aludtál legalább? – kérdezte. Hallotta a ruhasusogást, ahogy a lány felkelt, és kardjával szöszmötöl.
- Egészen furcsát álmodtam – válaszolt elgondolkodva Rukia, és félbehagyta a mozdulatát. Kaien hátra sandított, és látta, hogy a lány ajkaihoz emeli ujjait és arcát halvány pír futotta el.
- És jó volt? – kérdezte semlegességet erőltetve magára a férfi.

Rukia maga elé meredt, még mindig nem láthatta, hogy Kaien leplezetten figyeli. A lány mosolygott.
- Igen. Melegséget éreztem. – mondta, és mellkasára szorította a kezét, akaratlanul oda helyezve azt, ahol a kellemes érzés átjárta.
- Akkor jó. – felelt Kaien, és mosolygott. Rukia az alkapitány mellé lépett, és ő is mosolyogva a kék eget nézte.

- owari -

Title: Ichigo kukkol
Author: kitsune
Fandom: Bleach
Date: 2008-03-07
Pairing: RenIchi (Abarai Renji/Kurosaki Ichigo)
Rating: pg-13/M
Note: Bleach © Kubo Tite

- Ha segítség kell, csak szólj. – mondta Ichigo vigyorogva.
- Mit mondtál? Miből gondolod, hogy éppen a te segítségedre van szükség? – kérdezte Renji dühösen.
- Mi másért hívott volna ide Soul Society? – kérdezett vissza Ichigo cinikusan.
- Fogalmam sincs, miért hívtak. – felelt Renji, és becsukott szemmel karba tette a kezét.
- Persze, persze… - emelte szájához a csészét Ichigo.
- Fogd be a pofád, és idd a teád! – rivallt rá Renji anélkül, hogy megmozdult volna.
- Ne legyél már ilyen…
- Elegem van belőled. – jelentette ki Renji, és felállt. Ichigóra pillantott, és elment. A narancssárga hajú hallotta, hogyan vágja be Renji maga mögött a lakrésze tolóajtaját. Vigyorgott. Milyen édes érzés is bosszantani Renjit! Eltelt tíz perc, és a vörös hajú még mindig nem jött vissza. Ichigo elkomorodott. Renji vissza szokott jönni dühtől tajtékozva, hogy megragadja a grabancát, és válogatott sertéseket sziszegjen az arcába. Összevonta a szemöldökét, és csészéje nagyot koppant az asztalon, ahogy letette, miközben felállt, hogy a vörös hajú után menjen.

Olyan puhán ment, hogy nem lehetett hallani lépteinek neszét. Renji lakrészéhez ért, megállt előtte. Résnyire nyitotta a tolóajtót és belesett. Renji a földön feküdt, a hátán. Fürdött a rá zuhanó napsugarakban. Haja vörös selyemként terült el mellette, melyre arany csillogást varázsolt a napfény. Karjai teste mellett pihentek szétnyitott kimonója szárnyain. Ichigo ajkai szétváltak, és kiszáradt a szája. Halkan felsóhajtott. Térdre ereszkedett, és megigézve nézte tovább az elé táruló látványt. Tekintete elidőzött Renji lehunyt szemhéjai feletti szemöldökének ívén és a tetoválások vonalán a homlokán. Ichigo pillantása végigsimogatta Renji állkapcsát, majd nyakának ívén át a kulcscsontokat. Követte a mellkasán átvonuló tetoválást a feszes hasára, majd eltűntek a hakama alatt.
Renji felsóhajtott, felemelte a másik oldalon lévő kezét, és gyengéden végigsimított arcán, nyakán és keze végül mellkasán pihent meg. Nem lehet igaz, hogy ezt bámulom… Ha megtudja, felnégyel… - gondolta Ichigo, gondolatait félbeszakította, hogy a vörös hajú ujjai újra útra keltek. Tettek egy pár kört az egyik, már keményen ágaskodó mellbimbó körül, majd lefelé indultak. Végigsimított hasán, és végül becsúsztatta kezét a hakama alá. Ezt nem hiszem el… - gondolta Ichigo, és figyelt tovább.

Renji felemelte másik kezét is, és kioldotta a hakama övét.
- Ichigo – suttogta, és megragadta merev férfiasságát. Kiszabadította a hakama ráncai közül. Ahogy a narancssárga hajúban tudatosult, hogy mit készül kilesni, testét elöntötte a forróság, és érezte, hogy saját erekciója is éledezni kezd. Renji nyöszörgött, hátát ívbe feszítette, ahogy megmarkolta kemény férfiasságát, és lassan mozgatni kezdte rajta a kezét le és fel. Ichigo felnyögött, és egyik kezét hakamájába csúsztatva ujjait merevsége köré fonta.
- Ichigo – nyögte újra Renji, és gyorsított a ritmuson. Amíg egyik keze férfiassága hosszán szaladt fel-le, addig a másik a teste alatti kimonóba markolt. A narancssárga hajú figyelte, ahogy az előbukkanó örömcseppek Renji hasához tapadnak, ragacsos csíkot húzva hasa és a makk teteje között. A vörös hajú hátra hajtotta a fejét, nyakáról lehullottak lángoló tincsei. Ichigo bámulta az előtűnő hófehér bőrt, és nézte a nyakán átívelő sötét tetoválást. A következő pillanatban azt vette észre, hogy zihál, és keze elindult saját férfiasságán, és ütemes tempóban húzogatja a bőrt rajta. Renji kéjesen felnyögött, ajkai megint Ichigo nevét formálták. Háta ívbe feszült, mikor elélvezett, és orgazmusának végterméke végigfröcskölte a hasát és mellkasára is jutott belőle. Lehunyt szemmel feküdt még mindig, és nem mozdult, amíg lélegzete nem normalizálódott.

Felemelte az ajtótól távolabb eső kezét, és végigfutatta ujjait felsőtestén. Fel és le, lassan simogatva magát. Mutató és középső ujját belemártotta a spermába, és apró köröket rajzolt gyengéden ujjbegyével a lágy bőrre. Az ajtó felé fordította a fejét, kinyitotta a szemét, és egyenesen Ichigo szemébe nézett. Amint a borostyán színű tekintet foglyul ejtette a csokoládébarna pillantást, Renji szélesen elvigyorodott. Ichigo felnyögött, és hátrahőkölt.